Budapesttől mindössze félórányira, a Vértes-hegység déli és a Velencei-hegység
északi nyúlványai között található Lovasberény község.
A Rovákja-patak által átszelt termékeny sík- és dombvidéken kisebb-nagyobb
dombok váltják egymást, melyet már közeledéskor felfedez a látogató.
A lombos fákkal és fenyvesekkel szegélyezett úton közeledve elő-előbukkannak
a község takaros házai és kanyargó kerítései.
Természeti és épített környezet
Lovasberény "épített világát" elsősorban gróf Cziráky Antal Mózesnek köszönheti.
1809-ben fejeződött be meseszerű kastélyának építése,
majd 1834-ben a monumentális, görögkereszt alaprajzú római katolikus templomé.
Különleges fákat és növényeket telepítettek a kastélyt övező angolparkba,
amelyből nem hiányozhatott a vidéki parkok egyik legfőbb jellegzetessége,
a csónakázásra alkalmas kis tó sem.
A község fő ékessége ez a kastély, mely homlokzatával kiemelkedik a díszes
angolkertből. A park főbejáratát két fenséges kőoroszlán őrzi, melyek a község
fő utcájára tekintenek, s pillantásuk az utca közepén álló kéttornyú katolikus
templom oszlopos csarnokán akad meg. Ezen túl pedig a látóhatárt az erdővel
benőtt, s a nagyvadtól nyüzsgő hegység domborulatai zárják körül.
Történelmi visszatekintés
Lovasberényt és környékét a Krisztus születése előtti 2. évezredben már
gondolkodó, alkotó népek lakták.
A község neve egy 1302-ben kiadott oklevélben bukkan fel,
Lowazberen (Lovászberény) alakban.
A Lovas-Berény településnév a XVII. század végén állandósult.
A török hódoltság első évtizedeiben a települést a törökök feldúlták,
lakóinak jelentős részét kardélre hányták.
Az elnéptelenedett faluba 1637-ben a Tolna megyei Bikácsról
érkeztek református magyarok.
A XVII. század végéig a református családok száma meghaladta a hatvanat,
és a község népessége már körülbelül háromszáz fő volt.
Újjáépítették a falut, megkezdték a földek művelését.
A XVIII. század első évtizedeiben, a Rákóczi-szabadságharcot követően,
Lovasberény benépesítése újabb fordulatot vett.
Morvaországból zsidók érkeztek, Közép-Németországból pedig,
a Hessen-Kassel tartománygrófság területéről,
harminc római katolikus család telepedett meg.
Ettől az időszaktól kezdve vallásában, kultúrájában,
szokásaiban vegyes népesség élt a községben.
A gazdasági fellendülés eredményeként 1765-ben Lovasberény
vásártartási jogot kapott, és ezzel a mezővárosok sorába emelkedett.
A század végén már 327 lakóházat írtak össze, a családok száma 490,
népessége pedig meghaladta a kétezer-ötszázat.
A XVIII. századtól a község, majd a mezőváros története
összekapcsolódott a Cziráky család históriájával.
A szálloda története
A Lovasberény és Nadap közötti út melletti erdőrészben építette fel
1820 körül Cziráky Antal a klasszicista stílusú vadászkastélyt,
melynek helyén ma egy három csillagos hotel áll.
A régi, földszintes épületet ma csupán fényképfelvételről ismerjük.
Ezt a kastélyt az 1960-as évek végén az itt létesített honvédüdülő
építésekor lebontották, és a klasszicista stílusú épület "átadta helyét"
a vadászház hangulatú, négyszintes üdülőszállónak.
2000. január 1-jéig volt a Honvédelmi Minisztérium tulajdonában ez az épület
és üdülőként működött, majd 2000-től a Miniszterelnöki Hivatal
központi üdültetési rendszerébe került.
A következő évtől a Humán-Jövő 2000 Kht. vette át a szálloda üzemeltetését,
a tulajdonos pedig továbbra is a Miniszterelnöki Hivatal.
2002. és 2006. között folyamatos felújítás következett, mely során a korábbi 20 szoba 30 szobára bővült, valamint a régi szobákat és fürdőszobákat is teljesen felújították. Ezt követően kibővítették a konferenciakapacitást, a fitness-wellness szolgáltatások körét és az épület akadály-mentesítése is megtörtént.
A jelenleg 3 csillagos ház és a hatalmas park egész évben várja
vendégeit pihenésre, konferenciára, családi és üzleti rendezvényekre.
I 8093 Lovasberény, Erdősor 1. I Tel.:22/456-041 I Fax: 22/586-000
Budapesttől mindössze félórányira, a Vértes-hegység déli és a Velencei-hegység
északi nyúlványai között található Lovasberény község.
